csönd és jazzillat kavarog. ülök s rettegek, a repedések falról röhögnek rám. mit is hittem én akkor? festett alakok táncoltak előttem a rengetegben, én meg bódultan követtem őket
2011.08.06. 16:30
fesztnyitva
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://legyenvilag.blog.hu/api/trackback/id/tr553130192
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.