Számomra logikátlannak tűnő kifejezés a munka ünnepe, annak fényében, hogy mit hivatott megünnepelni, egészen mostanáig. Egész eddig azt hittem, annak az ünnepe, ahogyan NEM dolgozunk, aztán nemrégiben tettem a felfedezést: nem, annak ünnepe, hogy dolgozunk, és hogy emlékezetes legyen, ezért van a munkaszüneti nap. Azon túl meg a háttér, hogy ezen a napon vezették be a nyolc órás munkaidőt, hagyjuk. Amire felfigyeltem, hogy mennyire eltúlzottá vált a májusegy, micsoda divathóbort. Annyira megszokott, hogy akinek sok képe van fészbukon - és igen, meg lehet nézni újkeletű helyesírási szótárakban, ezeket a szavakat ejtés után írjuk - a májusegyről, annak mennyire növekszik a megtiszteltetés rátája. Újabb tiszteletet vív ki, ha rengeteg körültte a sör a képeken és cigizik - ez természetesen nem csak a májuselsei képekre vonatkozik, de szerintem torz. Van, akinek ez kell. Ki vagyok én, hogy ítélkezzek?!
A falfestés maradandó, emberi élet színtere korlátozásának a díszítése, maradandó alkotás, amit nem lehet hordozni. De valami csak hiányzott a napomból, egy megszokott, megnyugtató dolog, ami nélkülözhető ugyan, de hosszútávon megvisel a hiánya, és így egy nap távlatából már rá is jöttem,hogy mi volt az.
