Amint a címben említettem, ez a második bejegyzésem. Keservesül nem tudom, milyen címet adhatnék, de belejövök, idővel, talán.
Ma olyan hangulatom volt, mint aki egész nap pszichedelikus rockot hallgat. Előfordulhat, hogy mert egész nap pszichedelikus rockot hallgattam, támolyogtam, szédelegtem végig a napot. A két momentum, ahol felfokozódott a figyelmem:
1. - Az osztály ablakából minden idők legjobb, legszebb színházi színészét láttam, aki szőke, biciklizett, és van a lényében valami Kurt Cobain.
2.- Eszembe jutott, hogy délután még magánórára is kell mennem. Ha az ember ennyire jó matekból, ne csodálkozzék.
Ha majd nagy leszek, saját fizetéssel, színész leszek, grafikus, jogász, újságíró és alkalmi fotó- meg festőművész, amikor majd nem fogják ellenőrizni a saját szobám állapotát olyan emberek, akik elvileg a világra hoztak, de annyira másik világon élnek, hogy képtelenség velük szót érteni, és nem tudom bebizonyítani nekik,hogy én jól érzem magam úgy, ahogy vagyok, akkor megsemmisítő-hadjáratokat szervezek a magánórák ellen. Semmi nincs, ami ennél jobban rombolná az ambíciókat. De még azt a néhány évet úgy fogom letölteni, hogy számomra esztétikátlanná rendezni kényszerítenek, hétkor kell felkelnem és heti három órát töltök el magánórákon.
